Sziasztok!

A Fekete kristály első 100 oldalnyi kézirata készen van, sőt, már túl is haladtam rajta.

Mint tudjátok, ez a hetedik része a Morwen-sorozatnak - nem a legtalálóbb név, de valahogy csak hívnom kell a regényfolyamot.
Korábban azt hittem, vége-finító-nem lesz több. Mintha ez ilyen egyszerű volna...
A teljes könyv vázlata megvan, idő kérdése - szó szerint -, hogy mikorra fogom tudni megírni az egész történetet. Sok galiba várható. Ez a könyv nem lesz egy diadalmenet senkinek.

Írás közben felmerült bennem a kérdés, hogy vajon azért sodrom annyi bajba a szereplőimet, mert a sötét gonosz lelkem élvezi, ha minél nagyobb a veszély és a szomorúság? Nem erről van szó. Nagyon szeretem a teremtményeimet, mindegyiküket. Esetenként vérzik értük a szívem.
Azt szeretném, ha ti is szeretnétek őket, várnátok a következő történetet, izgulnátok értük. Én nem olyan vámpírsztorikat akarok olvasni és gyártani, ahol villogó szemű, androgűn szépségű vámpírok bamba sikoltozó diáklányokat ijesztgetnek vagy nyűgöznek le az extra képességeikkel, azt meghagyom másnak. Erőt, lendületet, szenvedélyt és akciót akarok, hogy átérezzük, ők is esendők, bizonyos értelemben sérülékenyek és még a "szörnyeteg" mivoltuk ellenére is szerethetőek.
A könyveimben nem merül ki a vámpír megjelenítése abban az egyszerű klisében, hogy vért szívnak és csodaszépek, erősek és halhatatlanok. Ezek 'Rock'n Roll' vérivók! Nem annyira a versekért és a szimfóniákért rajonganak, hanem inkább dobja fel őket egy jó szaftos akció, éles helyzet vagy a szex.

A Fekete kristály-ban is jó kis csapatot hoztam össze, hogy megoldják a feladatot, akkor is, ha még közöttük is elég nagy a feszültség, ráadásul ehhez jön az ellenség.

Nagyon korai még erről fecsegnem, de a könyv befejezése felvet majd néhány új kérdést és a történet nyitva marad. Majd meglátjuk, mit szóltok hozzá. Szándékaim szerint, majdan lesz folytatása.

A blogra szánt könyvekkel csupán egy bajom van, hogy azok elvesztik az esélyét, hogy kiadóknak küldjem el. Viszont a megírásuk - bármilyen nagy öröm is - elveszi azt az időt, amit olyan könyvre szánnék, amivel kiadóknál próbálkoznék. Ez ugye az én dilemmám.

Természetesen Morwen és társai elsőbbséget élveznek. Velük kezdtem az igazi mesélést anno, velük kézen fogva léptem ki először az olvasók elé.

Bízom benne, hogy várjátok az új könyvet!

Üdv!

Ash

Sziasztok!

Gyors kis bejelentkezés.

Dolgozom a Fekete kristályon.
Lassan, kényelmesen.
Ahhoz, hogy jó legyen és leverjen a lábatokról benneteket, nem szabad összecsapni.
Ebben biztosan egyetértünk.

Amikor már azt gondolom, szépen elterveztem mindent, a történet menetét, váratlanul felbukkan egy új szereplő, fordulat vagy ötlet. Ha azt képzelem, hogy tudom a végét, az éjszaka közepén alvás helyett a fejemben újraíródik a történet befejezése, mert igen, lehet még fokozni.
Új szereplőkkel fogtok találkozni. Lesz akit megkedveltek és olyan is, akinek a nyakát tekernétek ki és olyan is, akit egyszerre gyűlöltök és mégis izgalmasnak találjátok. A régiek közül is lesznek páran, de persze nem mindenki. Nem osztálytalálkozót tartunk.
Hellyel kínálok szereplőket a múltból, akikkel már páran találkozhattatok korábbi eseményeknél.

Ez a könyv is egy új történetet mesél el, a sötétség újabb arcát mutatja meg...   Kegyetlen és csodás gonoszsággal játszunk.

Drámai és fájdalmas sorsfordulat vár a kedves vérivóinkra. Nem rántja ki minden vészhelyzetből őket a két hegyes foguk és az extra képességeik. Néha egészen másféle erőre van szükség, hogy megőrizzék önmagukat és ne váljanak a feketeség foglyává.


Üdv:
Ash