Látogatók

2017. július 6., csütörtök

Ikrek havából

Az Ikrek hava kézirata a kiadónál várakozik az elbírálásra.
Addig is, míg kiderül, mi lesz a sorsa, hozok belőle egy picit.

Bátran kitehetem ezt a jelenetet, mert mire odaérünk, hogy megjelenik a könyv, úgyis elfelejtitek (és törölni is fogom innen). 😉😊

Helyszín:
Éppen a színház aulájában várakozunk valakire....
Szereplők: három barátnő és egy férfi



"Skylar bosszúsan forgolódott és már ő is kezdett türelmetlen lenni. Utálta a pontatlanságot, mert tiszteletlenségnek tartotta a többi emberrel szemben, akiket a késlekedő udvariatlanul megvárakoztat és az idejükkel játszadozik.
Sandra a cipője sarkával kopogtatott a kövön, úgy nézegette az embereket, kiváltképp a férfiakat.
- Azt a mindenségit! – a hangja megtelt energiával és frissességgel. – Ezt már nevezem! Nézzétek meg, micsoda példány! – buzdította a barátnőit.
Mind a három nő ugyanabba az irányba figyelt, ahol a bejárat előtti tömegen áthaladva magas férfi közeledett.
Skylar lemerevedett, számára lelassult a pillanat.
Ő, és csakis ő tudta, hogy a férfi, akit mindannyian bámulnak, James Barcley. Csakhogy ez a fickó klasszisokkal tökéletesebb kiadása volt annak az embernek, amit eddig ő ismert.
James sötétszürke öltönyt és hófehér inget viselt, sötétkék nyakkendővel. A haja rövid volt és a szakálla eltűnt, helyette egy-két napos borosta árnyékolta az arcát, szinte csak kontúrként. Világoskék írisze csillogott a hússzú sötét szempillái keretében. Tekintetét egyenesen Skylarre szegezte, miközben hozzájuk lépett. A pillantásában ott volt a tudatosság, hogy tisztában van vele, mekkora meglepetést okoz. 
Visszafogott, mégis lehengerlő mosollyal szólalt meg.
- Jó estét, hölgyeim! Elnézésüket kell kérnem a késésért.
A három grácia nagyjából ugyanabban a pillanatban meg is feledkezett a késés puszta tényéről.
Skylar arca rózsaszín lett és alig bírt megszólalni. Túlságosan fejbe kólintotta a felismerés, hogy a férfi lenyűgözi őt és vonzza a figyelmét. Nem tudott máshová nézni csak őrá, a szemébe. 
Zavarában nagy nehezen szóra nyitotta a száját.
- Még épp időben. – szinte motyogott.

Kelly és Sandra széles mosollyal bazsalyogták végig a bemutatkozást. Totálisan elbűvölte őket a férfi és nemcsak a megjelenése, de a modora és a bársonyos baritonja is.
Skylarnek nem is igazán sikerült az udvarias csevegésükre figyelnie. A barátnői máris lecsaptak Jamesre és a beszélgetésük folyóként suhant mellette. Ott állt közöttük és csak az lüktetett a gondolataiban, hogy lehetett ilyen vak eddig? Az előítéletei és a törtető önfejűsége ködöt lehelt a szemébe, alkalmi vaksággal büntette. Most pedig finomkodás nélkül szembesült saját gyengeségével.
Előkerültek a jegyek és Sandra máris pártfogásába vette a férfit. Mellette lépkedett fel az emeletre vezető lépcsősoron, a páholyok irányába. Skylar zsibbadtan követte őket.
Kelly belekapaszkodott a karjába és a füléhez hajolt.
- Neked annyi, kisanyám! – nevetett, de amint Skylar ránézett és ő meglátta a pillantását, leolvadt az incselkedő mosolya. – Talán ráhibáztam? Van köztetek valami?
- Nincs köztünk semmi. Még csak barátok sem vagyunk – felelte a lány halkan.
- Gyere! Menjünk, mielőtt Sandra felfalja!

Mire a páholyba léptek, Sandra már leült. James bevárta kettejüket és átengedte a választás lehetőségét, ki hová kíván ülni.
Kelly lerombolta Sandra törekvéseit a férfit illetően, amikor melléje telepedett. Így James és Skylar a másik két székre ültek le. A lány úgy érezte, kiugrik a szíve a torkán és a ruhája túl sokat hagy szabadon a nyakából.
- Milyen a munka? – olyan halkan próbált beszélni, hogy a másik két nő ne nagyon hallhassa.
Szerette volna tudni, hiszen azóta nem beszéltek erről, mióta a férfi megkapta az állást.
- Egészen jól alakul. – James ugyanolyan csendesen válaszolt. Ő sem akarta, hogy más is hallja. – Sok ügyeletet vállalok. A műtéteknél még csak asszisztálni engednek, de hamarosan már műthetek is. – a lány szemét nézte. – Nem kell távol tartanod magad tőlem, Skylar. Nem harapok.
A lány nem bírta a tekintetét és elfordította az arcát, úgy tette, mintha a földszinten ülőket nézné. Jól esett neki a közvetlen tegeződés. Igen. Már ő is akarta.
James fél kézzel kigombolta a zakóját, hogy kényelmesebben ülhessen. Combizmain feszült a szürke pantalló.
Leoltották a világítást és a sötét teremben széthúzták a nehéz bársonyfüggönyt a színpadon. Feltűnt az első szín díszlete és kezdetét vette az előadás.
Skylar merev gerinccel ült. A bőre szuper érzékenyen reagált a férfi közelségére. Magán érezte James tekintetét a sötétben. Tudta, hogy nézi őt és ettől égett a teste a szép ruha alatt. Fogalma sem volt róla, hogyan fogja kibírni a hosszú előadást ilyen izgalmi állapotban egy százkilencven centi magas, istentelenül vonzó alfahím közvetlen közelében. Hiába kedvelte Shakespeare műveit, a stílusát, most szíve szerint, felpattant volna, hogy kirohanjon az utcára és az esti levegőn hűtse le magát. 
Közben eszébe jutott, hogy Kelly és Sandra nyilván sasszemmel figyelik őket, mert kíváncsiak, van-e közöttük más is a patronáláson kívül.
Igyekezett a színdarabra figyelni, úszni a történettel. Lassan lecsillapodott, kiolvadt a feszültség a gerincéből és rájött, milyen kellemes élmény James mellett ücsörögni.
A szünetben Sandrával kivárták a sort a női mosdóban, azután a tükör előtt ellenőrizték a sminkjüket, frizurájukat.
- Kicsit félrevezettél minket – kezdte Sandra kertelés nélkül. – Ez a pasas messze nem az a bárdolatlan, nyers alak, akinek lefestetted. Ritka jóképű és szexi.
Skylar eltette a rúzsát a kicsi táskájába.
- Ti nem láttátok a rosszabbik formájában és nem a ti képetekbe ordibált, nem benneteket küldött el a büdös francba. Nekem nincsenek kellemes élményeim vele.
- Láttad a fenekét? Látod te egyáltalán, hogyan tud mosolyogni? És a hangja! Teljesen kész vagyok tőle. Ez a visszafogottság szerintem nála taktika. Ezzel őrjíti meg a csajokat. – Sandra szemvillanása meglehetősen beszédes volt. Skylar jól ismerte nála ezt a reakciót.
- Bocs, de nem volt időm a seggét bámulni!
- Ó, ne legyél már ilyen savanyú! Ha te nem csapsz le rá, én megteszem. – közelebb hajolt a tükörhöz és a kisujja hegyével letörölte a fekete szemtust, ahol picit elkenődött.
– Nem szívesen hagynám ki.
Skylar élesen nézett rá és a tükörképükben találkozott a tekintetük.
- Ahogy gondolod – mondta szárazon.
Sandra komolyan figyelte még mindig a tükörből.
- Ha csak nincs köztetek valami. Mert akkor azt meg kell mondanod. Nem akarok pufogást.
- Nincs semmi.
Sandra felegyenesedett.
- Akkor jó.
Még volt annyi idő, hogy a folyosón beszélgessenek kicsit. James üdítő társalkodó partner volt. Kedvesen és figyelmesen csevegett, nem tűnt feszélyezettnek egyedüli férfiként a három nő között. Kellemes humorát is megvillantotta és Skylar megint azt érezte, hogy a szigorú, tüskés énjét csakis kizárólag neki külön tartogatja.
Bevonultak a páholyba a második felvonáshoz. Sandra fürgén Skylar székénél termett és mosolyogva intett.
- Helycsere. – Így James kénytelen volt mellette ülve folytatni az előadást.
Skylar némán ücsörgött Kelly oldalán. Látta, hogy Sandra többször is odahajolt a férfihoz, sugdolóznak, de nem hallotta egy szavukat sem. Alig másfél órával korábban még el sem tudta volna képzelni, hogy ez valaha zavarni fogja,
Az előadás után a tömeg lassan araszolt kifelé a színházból. Sandra el sem szakadt a férfitól. Kivetette rá a hálóját és a jelek nagyon azt mutatták, hogy Jamesnek nincs ellenére a dolog.
Skylar keserű szájízzel és főként passzívan figyelte a szeme előtt zajló célirányos flörtöt."