Látogatók

2017. július 23., vasárnap

Új könyvbe kezdtem.

Sziasztok!

Aki követi a munkásságomat, tudhatja, hogy sűrű volt a táncrendem mostanság.

Zsinórban írtam néhány könyvet, megfeszített tempóban.
Volt ugyebár a Morwen sorozat befejező kötete, a Megtorlás 2015-ben,
az Árnyjátékos 2016-ban.
Aztán az Igézők második része 2017- elejére elkészült, ami nagyobb lélegzetűre sikeredett. Hét hónapig írtam és büszke vagyok rá, mert nem volt könnyű, elvégre egy teljesen másik világot kellett megalkotnom.
Aztán 2017. májusában végeztem az Ikrek havával.

Most pedig elkezdtem valami újat, valami mást.
Túl sokat nem árulok el még róla, de ami biztos, hogy nem a romantika lesz a főirány. (Nekem is szükségem van a feltöltődésre és azt más műfajban találom meg. 😉 )
A címe: Negin
Paranormális történet, egészen elképesztő, sötét elemekkel. Nem a csipkés lelkűeknek készül.
(A múlt éjszaka olyan jelenetet írtam, hogy libabőrös volt tőle a combom.)
Alapvetően kalandregény, de jócskán kerülnek bele horror jellegű elemek, meg persze lendületes fordulatok, új arcok. 
Majd meglátjuk, miféle eredmény sül ki belőle.

És igen, ez a 21. könyvem lesz. 

Íme néhány hangulatkép:




Üdv!
Ash

2017. július 15., szombat

21. könyv start!



Interjú!

A Kedves Könyvek blog gazdája, Aux Eliza készített velem egy interjút.

Nem tudok röviden válaszolni... 😀

http://kedveskonyvek.blogspot.hu/2017/07/ashley-carrigan-interju.html

2017. július 12., szerda

Tesztolvasói vélemény

Egy kis műhelytitok!

Megmutatom az egyik tesztolvasó véleményét az Ikrek haváról.
Ő már tudja, mit rejtegetek. 😉
Picit sejteti, miről is lesz szó a regényben.



"Elolvastam az Ikrek havát! Ismételten le vagyok nyűgözve!  Tuti sikert alkottál megint, mert ez az írás tele van mély, felnőtt érzésekkel. A szerelem minden oldalát megmutatta! A belső vívódást, mikor elképzelsz valamit magadnak, és a szerelem érzése ellen mégsem tudsz tenni, és ilyenkor kiderül, hogy mennyire képes uralkodni mégis egy ilyen érzés az eszünk felett.
Nagyon szépen, fokozatosan épül fel a regény. És csodálatos megfogalmazások vannak benne, mint már említettem.
Igaz, ez most nem az a pörgős, fordulatos történet, de nagyon magával ragadó!  A szereplők is teljesen  rendben vannak.
Szóval, szerintem siker lesz ez is!!"

                                                        - Pataki Pápai Krisztina

Várjátok velem együtt, hogy szabad utat kapjon!



2017. július 8., szombat

A halhatatlan sztorija



Üdvözlet!

Öt éve jelent meg az első regényem a Publionál, Halál és Gloria címmel. Ez volt az én első nyílt szini debütálásom a nagyközönség előtt íróként.

A mai bejegyzést ennek a könyvnek szentelem. Mi az oka? Mert eszembe jutott, mennyire szerettem írni a történetet, mennyi érdekességet ismertem meg én magam is a mesélés során. Az ókori Egyiptommal kapcsolatos dolgokat, tényeket nem nagyon kellett vadásznom, azokat már tudtam, hiszen ez az egyik kedvenc topikom. De minden más ősi téma nekem is új felfedezésekkel járt.

Ez a könyv a magam részéről egyfajta szerény tisztelgő főhajtás az ősi Egyiptom, az örök szerelem előtt. Igazi kalandregény.
A Halál és Gloriában nem kifejezetten halhatatlanok kardozós összecsapásait szerettem volna kiemelni, hanem inkább átérezni, milyen, ha egy kiszolgáltatott(?)asszony örök életre ítélve évezredeken keresztül próbál ellavírozni, miközben megbirkózik a felmerülő kihívásokkal és százszor tépi darabokra a szívét a kényszerű veszteség. Hogyan válik a kényelmes udvari élethez szokott nemes nőből, önmagát mások élete árán megvédelmező erős harcos, aki közben makacsul ragaszkodik az elveihez. Gloria orvos, életeket ment, a törékeny halandóságot védelmezi. A maga módján óvja az élet szentségét. Törvényszerűen elveszít mindent és mindenkit maga körül az úton, hiszen rajta kívül minden más mulandó.

Igyekeztem a hosszú kalandos útját megszínesíteni a hiteles és valóságban létezett régi helyszínekkel, néhol történelmi személyekkel.

Nem titok, hogy egy másik könyvsorozatom számomra igen kedves karaktere is szerepet kapott ebben a regényben. Talán éppen Ő adta az ötletet, hogy a különböző történeteket elmesélő könyveimet bizonyos ponton összetalálkoztassam. Így eshetett meg, hogy a Halál és Gloria főhőse vendégszerepelhetett a Fekete kristályban, ami a vámpírsorozatom hetedik része.
Kifejezetten öröm volt az összevonás és a csapattal ebben a formában dolgozni. Olyannyira megszerettem ezt a módszert, hogy a jelenleg készülő regényemmel is hasonló terveket szövögetek. :)
Így a végén, valamennyi paranormális írásom eseményei vagy szereplői valahogyan kapcsolódni fognak egymással, mintha egy nagy egység részei lennének. Talán azok is.
Izgalmas kihívás.




 Itt egy kicsi részlet a könyvből ízelítőnek- vagy emlékeztetőnek:

"Pontosan ismertem az utat a főpap házához. Köpenybe burkolózva osontunk Nestorral, akár az éjszaka cserkelő vadállatok.
Hepuszeneb szép nagy házban élt, jómód vette körül. Amikor nem éppen főpapi hivatását gyakorolta és nem Amont dicsőítette, akkor szolgákkal teli kényelmes házát és gazdagságát élvezte. Az ország kincstárából az egyházának befolyó összegből jutott neki is bőven. Semmiben nem szenvedett hiányt, az egész Amon papság a felügyelete alá tartozott. A hatalom és álnokság veszélyes kombináció és Hepuszeneb nem válogatott az eszközök között, ha az érdekei úgy kívánták. Most majd meglátjuk, mennyire bátor, ha utolérik a gaztettei.
Könnyedén átmásztunk a kert falán, észrevétlenül osontunk a bokrok takarásában, egészen a ház hátsó bejáratáig. A torkomban dobogott a szívem az izgalomtól, vérem forrón zúgott az ereimben. Nem féltem egyetlen pillanatig sem, ártani akartam Hepuszenebnek, mindegy hogyan. A bosszú erővel töltött el és elszántsággal. Nem törődtem a nyilvánvaló esztelenséggel, milyen veszélynek teszem ki magam, hogy behatolok a főpap házába. Ízlelgettem az érzést, amit átitatott az adrenalin. Meg akartam ölni Hepuszenebet, elvágni a torkát, vagy ugyanúgy hasba szúrni, ahogy a núbiai tette velem. Ezt érdemelné az aljas féreg.
Nestor ügyesen kifeszítette az egyik földszinti ablakot és bemászott. Fél pillanat múlva kinyújtotta a kezét értem, hogy besegítsen. Hepuszeneb hálószobája az emeleten volt. A ház népe már rég aludt, miattuk nem kellett aggódnunk. Valahogy olyan érzésem támadt, hogy a szerencse hozzánk pártolt és segítette a terveinket. Egyiptom istenei olykor nagyon szeszélyesek, de néha napján igen bölcsek tudnak lenni. Magamban hálaimát rebegtem nekik.
A főpap ajtaja alatt sárgás fénycsík szűrődött ki. Odabent mécses világított, tehát a ház ura még minden bizonnyal ébren volt. Sokkal jobb volt így, minthogy álmából kéne felriasztanunk.
Nestor a vállamra tette a kezét és némán a szemembe nézett, mintha csak józanságra intene. Örültem, hogy velem van, ő majd megóv tőle, hogy végzetes hibát kövessek el.
Eligazítottam a csuklyát a fejemen és óvatosan kinyitottam az ajtót, majd hangtalanul besurrantam. Átéreztem, mennyire abszurd a helyzet. Egy nő, akinek halottnak kéne lenni, meglátogatja a gyilkosságának értelmi szerzőjét és kérdőre vonja. Jól tudtam, ha elkapnak, felkoncolnak és halvány fogalmam sem volt róla, hogy a halhatatlanságom meddig ment meg.
Hepuszeneb a szoba másik végében egy széken ült és papirusztekercseket tanulmányozott elmélyülten. Olyannyira lefoglalta a tevékenység, hogy észre sem vette, hogy már nincs egyedül. A kellemes félhomály nekem kedvezett. Mérhetetlen haragot és gyűlöletet éreztem iránta, ahogy ott álltam, alig pár lépésnyire mögötte és a hájas kopasz tarkóját néztem. Ha puszta kézzel akartam volna megfojtani, nem értem volna át a nyakát.
  - Amon lát téged – suttogtam lágy hangon.
A férfi súlyos alkatát meghazudtoló gyorsasággal fordult felém ültében. Amint meglátott, szeme elkerekedett, arca megkövült. Egyik kezét önkéntelenül megemelte, majd le is eresztette. Felhördült és felállt, majdnem fellökte a széket igyekezetében.
  - Mi ez? – hebegte szemeit erőltetve, hogy jobban lásson.
Leengedtem a csuklyát a fejemről, felfedtem az arcomat, hogy tökéletesen lásson és felismerjen.
  - Ez nem lehet! – horkant és megcsillant a szemében a bizonytalanság szikrája.
És még valami, ami elégedettséggel töltött el: a rettegés.
  - Megismersz-e engem? Ó, hát persze. Pontosan tudod, ki vagyok.
  - Te meghaltál – jelentette ki határozottan.
  - Úgy van. Meghaltam, és elég csúful, ha engem kérdezel.
  - Szellem vagy? – nézett rám értetlenül.
Nem akarta hinni, amit lát, de kénytelen volt, hisz ott álltam előtte.
  - Visszajöttem hozzád a sírvilágból, Hepuszeneb. Ozirisz nem ereszt be a Tuatba, az Alvilágba, amíg el nem viszem neki a gyilkosom szívét – mondtam és kezdtem élvezni ezt a gonosz játékot.
  - Nincsenek szellemek! Ez valami megtévesztés. Te nem lehetsz Tija, őt láttam holtan kiterítve. Imposztor vagy!
  - Én vagyok az, Hepuszeneb – mosolyodtam el lassan. – A merénylet sikerült, Mabuba jó munkát végzett neked. Elvette az életemet, elkövette a gyilkosságot, amivel megbíztad.
A főpap megdermedt.
  - Hazugság! Semmi közöm az egészhez – ellenkezett.
Úgy tűnt, kezdi visszanyerni a lélekjelenlétét és magabiztosan felegyenesedett.
  - Ne feledd, szellemként sok mindent látok és hallok, olyan helyeken is jelen tudok lenni, ahol a halandók nem érzékelnek!
  - Ez szélhámosság! Nem más, mint szemfényvesztés! – gúnyolódott.
  - Nem jártál-e tegnap reggel Nestor hadvezér házában, ahol elmondtad, mennyire elégedett vagy, hogy eltávolítottál a fáraó közeléből? Nem adtál-e aranyat neki fizetségül a hallgatásért, és mert megölte Mabubát? Nestor nem teljesítette a megbízást, de a szolgád igen.
A főpap elsápadt.
  - Ezeket te nem tudhatod, ez mind nem igaz!
  - Minden egyes szót tisztán hallottam – mondtam lassan, hangsúlyosan. – Nem akartad, hogy a fáraó felesége legyek, féltél, hogy keresztül húzom a számításaidat. A körülötted élőket ámíthatod, becsaphatod a kenetteljes viselkedéseddel, de az isteneket nem tévesztheted meg. Érdemtelenül birtoklod és élvezed a címet, amit viselsz, és a fáraó kegyét!
  - Elég legyen ebből! – szólt dühösen.
Most már nem sápadt volt, hanem nagyon is vörös. Az indulattól majd szétrobbant a feje.
  - Mindjárt idehívom a katonákat és a szolgákat! Meglátjuk, mennyire leszel bátor! – sziszegte ingerülten.
  - Bátor? Nem kell bátornak lennem, Hepuszeneb. Szellem vagyok, meghaltam, nincs többé szükségem gyarló emberi tulajdonságokra, nincs mitől félnem. Hívasd csak a katonákat, akit akarsz, de bolondnak néznek majd, hiszen ők nem láthatnak engem, egyedül csak te.
  - Nem! – hebegte, fejét ingatva.
  - Kergess el, és én visszajövök minden éjjelen, hogy kísértselek! Zörgetek az ajtódon, felriasztalak álmodból, feldúlom a házadat, ürülékkel kenem be a falaidat, és mindenütt felbukkanok majd. Nem lesz nyugtod tőlem, gyötörlek majd és megőrjítelek. Az istenek többé nincsenek veled, elvesztetted a jóindulatukat, magadra hagytak a bűneiddel! – mondtam élesen.
  - Takaródj innen, te szuka! – fröcsögte és felém lendült, hogy nekem essen a puszta ökleivel.
Ekkor a félhomályból egy fekete árny suhant elé, közénk siklott és megakadályozta, hogy hozzám érhessen. Tőr feszült a főpap torkának, mélyen a bőrébe nyomódva. Hepuszeneb megdermedt, nem mert moccanni.
Nestor mesterien csinálta, engem is lenyűgözött. Úgy állt, hogy a testével takart engem, arca láthatatlan maradt a fekete csuklya elfedte, így csak egy nagy árnynak tűnt.
  - Vigyázz Hepuszeneb, Amon főpapja! Nem vagyok védtelen, és nem vagyok egyedül. Mindig a nyomodban leszek, lesek rád, figyellek és lecsapok, ahányszor aljasságra vetemedsz!
  - Meghaltál, nem lehetsz itt! – vicsorogta makacsul fújtatva.
Hátrébb léptem, lassan széttártam a köpenyem, kibukkant fehér ruhám, sápadt bőröm. A nálam lévő tőrt előhúztam, felhasítottam vele a ruhám elejét, majd a vékony anyagot széthúztam. Nem törődtem vele, hogy kivillan a meztelenségem. Látszott a sértetlen, heg és seb nélküli ép bőröm a hasamon.
  - Mások számára meghaltam, de neked nagyon is valóságos vagyok. Nem szabadulhatsz tőlem soha. Halálodig foglak kínozni, azután pedig, ha elpusztulsz, feldúlom a sírodat, szétrombolom a mumifikált maradványaidat, hogy sohase nyugodhass békében, hogy a bűnös lelked örökké elveszettként bolyongjon két világ között – mondtam izzó szemekkel.
Hepuszeneb arca megvonaglott, megtántorodott, egyik kezével hadonászni kezdett. Nestor elvette a tőrt a nyakától, de továbbra is készenlétben állt.
A főpap összeszorította a fogait és nyöszörgő hangot hallatott, majd bukdácsolva térdre rogyott. Nem éreztem szánalmat, rezzenéstelenül néztem, ahogy előrebukik és a feje koppan a kövön. Mozdulatlanul hevert előttünk, súlyos teste magatehetetlenül terült ki.
Nestor leguggolt hozzá. Amikor felegyenesedett rám nézett.
  - Meghalt? – suttogtam.
  - Nem, de közel jár hozzá. Szélütése van.
A lábamnál fekvő alakra meredtem. Nestor megfogta a csuklómat.
  - Ezt akartad, nem?
  - Nem! Meg akartam ölni.
  - Indulás! Tűnjünk el innen! – vezényelt.
  - Hagyjuk itt? Mi lesz, ha szétkürtöli mindenhol? – kérdeztem.
A férfi megrázta a fejét.
  - Senki sem hinne neki. De nem valószínű, hogy mostanában képes lesz mesélni bármiről is.
Hepuszeneb továbbra sem mozdult, én pedig, kegyetlen nemtörődömséggel léptem el mellőle, hogy távozzunk ugyanazon az útvonalon, ahol érkeztünk."

A könyv nyomtatott és e-book formátumban elérhető a Publioboox áruházban és egyéb webáruházakban:
https://publioboox.com/hu_HU/halal-es-gloria






2017. július 7., péntek

2017 Féléves zárás: TOP5

Kelly és Lupi oldalára felkerült a 2017-es Féléves TOP5.

Nagy boldogságomra helyet kapott a listán az Árnyjátékos is.

http://www.kellylupiolvas.com/2017/07/2017-feleves-zaras-top5.html

Köszönöm szépen!

Kellyhez hasonlóan én is nagyon, de tényleg nagyon és szívből örültem a Könyvhéten való személyes találkozásnak. Végre!
Tudjátok, hiszen sosem titkoltam, hogy Kelly azóta támogatóm és barátom, mióta jó vaskos hét évvel korábban elkezdtem az írásaimat blogon leközölni. Akkor valahogyan rám talált. Azóta is tart a kapcsolatunk és végig drukkolt és önzetlenül segített nekem, ahol módjában állt.
Köszönettel tartozom neki, amiért a teljesen ismeretlen, önjelölt írót felkarolta és szüntelenül figyelemmel kíséri az utamat. 💋💜

Lessétek meg, Kelly mit írt!

Olvassátok az Árnyjátékost (és a többi könyvemet is), - írjatok róla a Moly-on vagy akár nekem véleményt, - hogy a kiadó ezután is bizalmat szavazzon a további munkáimhoz és zöld utat kaphasson a következő regényem is!

Köszönettel:
Ashley ✌









2017. július 6., csütörtök

Ikrek havából

Az Ikrek hava kézirata a kiadónál várakozik az elbírálásra.
Addig is, míg kiderül, mi lesz a sorsa, hozok belőle egy picit.

Bátran kitehetem ezt a jelenetet, mert mire odaérünk, hogy megjelenik a könyv, úgyis elfelejtitek (és törölni is fogom innen). 😉😊

Helyszín:
Éppen a színház aulájában várakozunk valakire....
Szereplők: három barátnő és egy férfi



"Skylar bosszúsan forgolódott és már ő is kezdett türelmetlen lenni. Utálta a pontatlanságot, mert tiszteletlenségnek tartotta a többi emberrel szemben, akiket a késlekedő udvariatlanul megvárakoztat és az idejükkel játszadozik.
Sandra a cipője sarkával kopogtatott a kövön, úgy nézegette az embereket, kiváltképp a férfiakat.
- Azt a mindenségit! – a hangja megtelt energiával és frissességgel. – Ezt már nevezem! Nézzétek meg, micsoda példány! – buzdította a barátnőit.
Mind a három nő ugyanabba az irányba figyelt, ahol a bejárat előtti tömegen áthaladva magas férfi közeledett.
Skylar lemerevedett, számára lelassult a pillanat.
Ő, és csakis ő tudta, hogy a férfi, akit mindannyian bámulnak, James Barcley. Csakhogy ez a fickó klasszisokkal tökéletesebb kiadása volt annak az embernek, amit eddig ő ismert.
James sötétszürke öltönyt és hófehér inget viselt, sötétkék nyakkendővel. A haja rövid volt és a szakálla eltűnt, helyette egy-két napos borosta árnyékolta az arcát, szinte csak kontúrként. Világoskék írisze csillogott a hússzú sötét szempillái keretében. Tekintetét egyenesen Skylarre szegezte, miközben hozzájuk lépett. A pillantásában ott volt a tudatosság, hogy tisztában van vele, mekkora meglepetést okoz. 
Visszafogott, mégis lehengerlő mosollyal szólalt meg.
- Jó estét, hölgyeim! Elnézésüket kell kérnem a késésért.
A három grácia nagyjából ugyanabban a pillanatban meg is feledkezett a késés puszta tényéről.
Skylar arca rózsaszín lett és alig bírt megszólalni. Túlságosan fejbe kólintotta a felismerés, hogy a férfi lenyűgözi őt és vonzza a figyelmét. Nem tudott máshová nézni csak őrá, a szemébe. 
Zavarában nagy nehezen szóra nyitotta a száját.
- Még épp időben. – szinte motyogott.

Kelly és Sandra széles mosollyal bazsalyogták végig a bemutatkozást. Totálisan elbűvölte őket a férfi és nemcsak a megjelenése, de a modora és a bársonyos baritonja is.
Skylarnek nem is igazán sikerült az udvarias csevegésükre figyelnie. A barátnői máris lecsaptak Jamesre és a beszélgetésük folyóként suhant mellette. Ott állt közöttük és csak az lüktetett a gondolataiban, hogy lehetett ilyen vak eddig? Az előítéletei és a törtető önfejűsége ködöt lehelt a szemébe, alkalmi vaksággal büntette. Most pedig finomkodás nélkül szembesült saját gyengeségével.
Előkerültek a jegyek és Sandra máris pártfogásába vette a férfit. Mellette lépkedett fel az emeletre vezető lépcsősoron, a páholyok irányába. Skylar zsibbadtan követte őket.
Kelly belekapaszkodott a karjába és a füléhez hajolt.
- Neked annyi, kisanyám! – nevetett, de amint Skylar ránézett és ő meglátta a pillantását, leolvadt az incselkedő mosolya. – Talán ráhibáztam? Van köztetek valami?
- Nincs köztünk semmi. Még csak barátok sem vagyunk – felelte a lány halkan.
- Gyere! Menjünk, mielőtt Sandra felfalja!

Mire a páholyba léptek, Sandra már leült. James bevárta kettejüket és átengedte a választás lehetőségét, ki hová kíván ülni.
Kelly lerombolta Sandra törekvéseit a férfit illetően, amikor melléje telepedett. Így James és Skylar a másik két székre ültek le. A lány úgy érezte, kiugrik a szíve a torkán és a ruhája túl sokat hagy szabadon a nyakából.
- Milyen a munka? – olyan halkan próbált beszélni, hogy a másik két nő ne nagyon hallhassa.
Szerette volna tudni, hiszen azóta nem beszéltek erről, mióta a férfi megkapta az állást.
- Egészen jól alakul. – James ugyanolyan csendesen válaszolt. Ő sem akarta, hogy más is hallja. – Sok ügyeletet vállalok. A műtéteknél még csak asszisztálni engednek, de hamarosan már műthetek is. – a lány szemét nézte. – Nem kell távol tartanod magad tőlem, Skylar. Nem harapok.
A lány nem bírta a tekintetét és elfordította az arcát, úgy tette, mintha a földszinten ülőket nézné. Jól esett neki a közvetlen tegeződés. Igen. Már ő is akarta.
James fél kézzel kigombolta a zakóját, hogy kényelmesebben ülhessen. Combizmain feszült a szürke pantalló.
Leoltották a világítást és a sötét teremben széthúzták a nehéz bársonyfüggönyt a színpadon. Feltűnt az első szín díszlete és kezdetét vette az előadás.
Skylar merev gerinccel ült. A bőre szuper érzékenyen reagált a férfi közelségére. Magán érezte James tekintetét a sötétben. Tudta, hogy nézi őt és ettől égett a teste a szép ruha alatt. Fogalma sem volt róla, hogyan fogja kibírni a hosszú előadást ilyen izgalmi állapotban egy százkilencven centi magas, istentelenül vonzó alfahím közvetlen közelében. Hiába kedvelte Shakespeare műveit, a stílusát, most szíve szerint, felpattant volna, hogy kirohanjon az utcára és az esti levegőn hűtse le magát. 
Közben eszébe jutott, hogy Kelly és Sandra nyilván sasszemmel figyelik őket, mert kíváncsiak, van-e közöttük más is a patronáláson kívül.
Igyekezett a színdarabra figyelni, úszni a történettel. Lassan lecsillapodott, kiolvadt a feszültség a gerincéből és rájött, milyen kellemes élmény James mellett ücsörögni.
A szünetben Sandrával kivárták a sort a női mosdóban, azután a tükör előtt ellenőrizték a sminkjüket, frizurájukat.
- Kicsit félrevezettél minket – kezdte Sandra kertelés nélkül. – Ez a pasas messze nem az a bárdolatlan, nyers alak, akinek lefestetted. Ritka jóképű és szexi.
Skylar eltette a rúzsát a kicsi táskájába.
- Ti nem láttátok a rosszabbik formájában és nem a ti képetekbe ordibált, nem benneteket küldött el a büdös francba. Nekem nincsenek kellemes élményeim vele.
- Láttad a fenekét? Látod te egyáltalán, hogyan tud mosolyogni? És a hangja! Teljesen kész vagyok tőle. Ez a visszafogottság szerintem nála taktika. Ezzel őrjíti meg a csajokat. – Sandra szemvillanása meglehetősen beszédes volt. Skylar jól ismerte nála ezt a reakciót.
- Bocs, de nem volt időm a seggét bámulni!
- Ó, ne legyél már ilyen savanyú! Ha te nem csapsz le rá, én megteszem. – közelebb hajolt a tükörhöz és a kisujja hegyével letörölte a fekete szemtust, ahol picit elkenődött.
– Nem szívesen hagynám ki.
Skylar élesen nézett rá és a tükörképükben találkozott a tekintetük.
- Ahogy gondolod – mondta szárazon.
Sandra komolyan figyelte még mindig a tükörből.
- Ha csak nincs köztetek valami. Mert akkor azt meg kell mondanod. Nem akarok pufogást.
- Nincs semmi.
Sandra felegyenesedett.
- Akkor jó.
Még volt annyi idő, hogy a folyosón beszélgessenek kicsit. James üdítő társalkodó partner volt. Kedvesen és figyelmesen csevegett, nem tűnt feszélyezettnek egyedüli férfiként a három nő között. Kellemes humorát is megvillantotta és Skylar megint azt érezte, hogy a szigorú, tüskés énjét csakis kizárólag neki külön tartogatja.
Bevonultak a páholyba a második felvonáshoz. Sandra fürgén Skylar székénél termett és mosolyogva intett.
- Helycsere. – Így James kénytelen volt mellette ülve folytatni az előadást.
Skylar némán ücsörgött Kelly oldalán. Látta, hogy Sandra többször is odahajolt a férfihoz, sugdolóznak, de nem hallotta egy szavukat sem. Alig másfél órával korábban még el sem tudta volna képzelni, hogy ez valaha zavarni fogja,
Az előadás után a tömeg lassan araszolt kifelé a színházból. Sandra el sem szakadt a férfitól. Kivetette rá a hálóját és a jelek nagyon azt mutatták, hogy Jamesnek nincs ellenére a dolog.
Skylar keserű szájízzel és főként passzívan figyelte a szeme előtt zajló célirányos flörtöt."