Látogatók

2017. június 28., szerda

Részlet...

Sziasztok!

Most egy kicsit más témájú anyagot hoztam olvasgatni ízelítőnek.
Itt egy kis részlet az Igézők 2. részéből, a Két Hold-ból.

A könyv még parkolópályán van, várja a sorsát.

Aki olvasta az első részt, annak jól jöhet, aki meg még nem (az mit csinált eddig az életével?! 😃), annak erőteljesen ajánlom, hogy pótolja. Nem fog csalódni. 😁😉

Jöjjön a részlet:
Lendületes léptekkel vágott át a parkolón a kocsijáig. Egy kiszolgáltatott, gyenge nővel szemétkedik ez a bunkó és még a végén őt rúgják ki, mert megvédte magát?! Talán tűrnie kellett volna az erőszakos bántalmazást, a sértegetést? Még mit nem! Nem volt az a kifejezett áldozat típus. Az átlag halandó nőnél sokkal erősebb volt, még a hatalma aktivizálása nélkül is.
Ahogy az autóhoz ért, olyan furcsa érzése támadt, mintha figyelnék. Körülnézett a nem túlságosan bizalomgerjesztő környéken. Ha valami csavargó éppen most akarja kirabolni, nagyon rossz hangulatában kapja el. Nem vágyott még egy verekedésre.
Beült a kocsiba és szólította a dzsinnt.
– Haashim!
A csapnivaló közbiztonság miatt, illetve a nem is létező közbiztonság miatt a ruha alatt, a derekán viselte a láncon a medált, amiben a dzsinn lakozott.
A férfi szempillantás alatt villant elő a másik ülésre. Körülnézett, felmérte a helyszínt, aztán Maxre pillantott. Észrevette a feszültségét.
– Mi történt? – Gyanakvóan felvonta fél szemöldökét.
– Egy benga barom kekeckedett velem, megütött, én pedig ártalmatlanítottam. Úgyhogy kirúgtak – összegezte Maxine röviden a történteket.
– Micsoda?!
– Mondom, kirúgtak. Igazságtalanul.
Haashim türelmetlen mozdulatot tett a kezével.
– Nem az. A másik dolog. Ártalmatlanítottad? Azért nem nyírtad ki, ugye?
– Nem. – Max beindította a motort és lassan kikormányozta a járművet a parkolóból.
A szokásos útvonalon haladt a kocsma felé, ahol számtalanszor leitta már magát. Többnyire Haashim nélkül tette ezt, de most nem bánta, ha mellette van.
– Már megint ugyanoda mész? Mikor hagysz fel a monoton önkínzással? – kérdezte a férfi.
– Várom, hogy szembe jöjjön a megoldás.
– Neked kell lépned, Max. Épp elég időt vesztegettél el itt.
– Nézd! Nem fogok új portált nyitni és feleslegesen kísérletezgetni. Mindketten tudjuk, hogy nem jutok át.
– Kérj segítséget!
– Nem! Ezt már ezerszer megbeszéltük. Ne kezdjük újra! – Maxine türelmetlenül rántott egyet a vállán.
– Talán ez egy intő jel, amit figyelembe kell vennem és elfogadni, hogy jobb, ha nem teszem be a lábamat Saranna-Skaa-ba. Valaki okkal tart távol onnan.
– Mióta adod fel ilyen könnyen? Doran mit tanácsolna most?
Maxine a kocsma elé, a járdaszegély mellé kormányozta a kocsit és leállította a motort.
– Óvatosságra intene, hogy ne hajszoljam bele magam az ismeretlenbe. Azt mondta, korai még visszatérnem. Nem vagyok felkészülve.
– Igazából megijedtél, mert rájöttél, hogy vannak odaát erősebbek nálad.
– Haashim! Attól, hogy egy átok megakadályozott az átjutásban, még nem tojtam össze magam. Tény, hogy nem kellemes. Vajon Doran és Araman miért nem jöttek vissza értem? Mert nem értek célba és ez azt jelenti, hogy a gyilkosuk vagyok, vagy mert nem akarják, hogy odamenjek?
 Max kiszállt és bement a kocsmába. Haashim komoran követte.
Nem volt különösebben puccos hely, de a poharak és az asztalok tisztasága mellette szóltak. Maxine gyakori vendégnek számított. Senki sem háborgatta a magányos ivászatában. Valahogy sugárzott róla, hogy okosabb nem zaklatni és a férfiak ezt a rezonálást megérezték.
Leültek a fal melletti kis asztalhoz és rendeltek két cachaçát. A cukornád párlatból készült aromás ízű nemzeti ital elég erős volt hozzá, hogy nagyobb mennyiségben részeg bódultságot okozzon még Maxnek is.
– Arra nem gondoltál, hogy valaki megakadályozza Dorant és Aramant abban, hogy onnan segítsenek neked? – kérdezte Haashim óvatosan.
Közben kihozták az italaikat és Max csak azután válaszolt, hogy az izzadtságszagú, unott pincér távozott az asztaluktól.
– Másra sem tudok gondolni. Talán olyan jó dolguk van odaát, hogy nincs is rám szükségük.
– Nem egészen erre céloztam.
Max felvonta a szemöldökét.
– Miért ne? Elvégre egy matriarchális társadalomról beszélünk, ahol a remek hímek külön elbánásban részesülnek. Lehet, hogy eszükbe sem jutok. – A szájához emelte a poharat és egy hajtásra kiitta.
– Te Araman miatt rágod magad – állapította meg Haashim.
– Képes voltam itt mindent feladni érte és átlépni vele egy másik világba. Nem jött össze. Értem én, hogy ők nem tudnak kaput nyitni, de biztosan kérhettek volna segítséget odaát, hogy a béna csajt maguk után hozassák. Mindent el kellett volna követniük, hogy értem jöjjenek. Érted? Nem történt meg.
– Azt sem tudnák, hol keressenek.
– Doran akárhol megtalálna.
– Igazságtalan vagy, ugye tudod?
– Inkább csalódott.
– Meddig akarsz itt dekkolni?
Maxine határozott mozdulattal intett a pincérnek egy újabb körért.
– Mi a bajod Rióval? Kell ennél jobb hely?
Haashim elhúzta a száját.
– Most, hogy nincs munkád? Nem értem, miért kell ilyen visszafogottan élnünk, amikor a bankszámláidon bőségesen van pénz. – Közelebb hajolt az asztal felett. – Tudod, van egy olyan érzésem, hogy azért nem ruházol be házra, mifenékre, mert startra készen akarsz állni, hogy ha úgy adódik, egyik percről a másikra leléphess innen. Az alkalomra vársz, hogy átmehess a kapun.
– Pontosan így van. Csak éppen nem jön az alkalom.
Egy férfi lépett az asztalukhoz.
– Jó estét! Elnézést a zavarásért! Emlékszik rám? Az áruházból… – kezdte Maxhez fordulva.
A jól öltözött, szimpatikus fickó volt, aki a kötözködő benga előtt volt a sorban a pénztárnál.
– Hogy kerül ide?
– Követtem magukat.
– Nem állítom, hogy örülök neki. – Maxine szigorúan nézett a férfi szemébe.
– Nem akarok bajt. Megengedik, hogy leüljek önökhöz?
– Nem.
A fickó nem sértődött meg, változatlanul udvariasan folytatta.
– Rafael Pereira Soares vagyok. Mivel szemtanúja voltam annak a sajnálatos kimenetelű incidensnek, bátorkodtam ön után indulni, hogy felajánljam a segítségemet.
Maxine lassan hátradőlt és várakozó pillantással intett.
– Úgymint?
– Mivel kegyed elvesztette az állását, én felkínálok egy másikat.
– Kedves, Rafael! Úgy érti, hamarjában egy pénztárosra van szüksége?
A pasas elnevette magát és ez nagyon jól állt neki.
– Nem egészen. Hogy is mondjam? Az adott helyzetben tanúsított fellépése győzött meg. A reakciója és a fizikai képességei. Nyilván nem először fordult elő az életében, hogy egy támadóval szemben megvédte magát. – Jelentőségteljesen a nő tetoválásokkal teli ujjaira nézett.
– Nyilván – biccentett Max. A pasas biztosan börtönviseltnek nézte. – Mi az ajánlata?
– Van egy éjszakai klubom, a Narcisista. Jöjjön, dolgozzon nekem!
Max nemet intett a fejével.
– Pincérnőnek túl agresszív vagyok és az üvegeket is folyton elejteném.
A férfi előhúzott egy névjegykártyát a zakója belső zsebéből és átnyújtotta.
– Kidobó emberként alkalmaznám. Jól jönne egy biztos kezű hölgy, aki lekapcsolja a problémás vendégeket. Elsőre senki sem szúrná ki a tömegben, hogy biztonsági ember.
’ Nem vagyok ember.’ – söpört át a gondolat Max agyán.
– Mit szól hozzá? Jó pénzt fizetek.
– Nem feltétlenül én vagyok erre a megfelelő személy.
– Szerintem megbirkózik a feladattal. Tegyünk egy próbát, aztán meglátjuk!
Maxine a névjegykártyán feltüntetett adatokat nézegette.
– Örömmel távol tartanám magam az éjszakai zűrös eseményektől. Úgy általában minden zűrtől.
– Ez ma este nem sikerült. Nem tartom fel tovább. Gondolja meg a dolgot!
A férfi udvarias mosollyal távozott, olyan hirtelen, ahogy felbukkant.
Haashim komótos mozdulattal rágyújtott egyik kedvenc barna kis cigarettájára. Hosszan kifújta a füstöt a ’ neki sosem lesz tüdőrákja ’- tudattal és Maxine arcát vizsgálta.
– Végül is nem olyan rossz ajánlat.
Max az időközben befutó újabb pohár cachaçát is megitta.
– Verőember legyek? Most komolyan?!
– Legálisan csinálhatnád, amihez amúgy is jól értesz, és még fizetnek is érte.
– Ó, igen! Tényleg finom női állás. Olyan decens, kiskosztümös.
– Láthatjuk, hogy a normális életvitel valahogy nem megy neked. Próbálkozhatsz pénztárosként, fagylaltárusként, vagy takarítóként, mindig közbejön egy incidens, ami kihozza belőled az Igézőt.
– Úgy érted, a Vérebet. Avalon rosszul tűri a középszerűséget és mindent elkövet, hogy felborítsa az életemet. – Maxine félretolta maga előtt az üres poharat.
Haashim rábökött a cigarettájával.
– Ne fogd rá! Te magadtól is elég nehéz eset vagy.
– De kedves vagy! – nevetett a nő szórakozottan.
– Nem tudsz már beilleszkedni. Egyre nehezebb úgy élned az emberek között, hogy nem használod az erődet. Elfojtod, mert azt hiszed, így elrejtőzhetsz. Bármennyire szeretnéd, már nem tartozol közéjük – körbeintett. – Csak az időt húzod. Még az önpusztításod sem igazi, hiszen ezzel valójában nem ártasz magadnak. Csak illúzió. Ahogy az is, hogy képes vagy távol tartani magad a mágiától és Saranna-Skaa-tól.
– Egy lélekbúvár veszett el benned.
Haashim nem vette zokon. Lehajtotta a fejét, keserűen elmosolyodott.
– Tudod, te élhetsz a lehetőséggel, hogy felfedezd az ősi világot, ahonnan származol. Szabadságodban áll megtenni ezt és bármit, amit csak akarsz. Én viszont mindig rab leszek. Számomra nem létezik más opció.
Max elkomorodott.
– Megígértem, hogy segíteni fogok rajtad.
– Igen. Az kilencven éve volt. Ha be akarod tartani a szavadat, át kell jutnunk a kapun.
Maxine egyszeriben felkapta a fejét, kék pillantása körbepásztázta a helyiséget.
– Mi az? – kérdezte Haashim.
Ismerte a gazdája reakcióit. Tudta, hogy okkal változott cserkésző vadállattá.
– Valaki figyel minket.
– Nem látok senki gyanúsat.
Maxine a többi vendéget és a személyzetet tartotta szemmel.
– Én sem. Nem először érzem ezt. Tudom, hogy valaki a nyomomban van. Túl ügyesen rejtőzködik. Idegesítő.
– Húzzunk innen!

Első rész itt:
https://publioboox.com/hu_HU/igezok

2017. június 22., csütörtök

Következő lépés

Sziasztok!

Hozom a következő hírt:

Az Ikrek hava kéziratát elküldtem a kiadónak.
Innentől lehet velem együtt drukkolni, hogy megfelelőnek találják a kiadásra.

Én nagyon szeretem ezt a történetet. Repkedő szívvel löktem be a nénik és bácsik közé és várom, hogy mit szólnak majd hozzá.




2017. június 18., vasárnap

7. állomás Blogturné

Ma este az utolsó, 7. állomásához érkezett az Árnyjátékos a Blogturné keretein belül.
Dreamworld blogján olvashatjátok az értékelést.

Olvassátok is el, mert így a finálé engem totál fejbe kólintott! 
Ugyanis ez a vélemény totálisan egy hullámhosszon rezeg azokkal a gondolatokkal, indulatokkal és élményekkel, amikkel én ezt a könyvet megírtam.
A képösszeállítás is nagyon ott van.

Nagyon köszönöm!

http://dreamworld-books.blogspot.hu/2017/06/ashley-carrigan-arnyjatekos.html



Ezzel a Blogturné Klub Árnyjátékos akciója befejeződött. Hét különböző blogger olvasói véleményét kaphattuk meg. Minden résztvevőnek nagyon köszönöm a munkáját.

Vasárnap esti kis meglepi.

Mivel a hétvégét az Ikrek hava kézirat szépítgetésével töltöttem, gondoltam, hozok nektek egy kicsi részletet belőle.



"– Magyarázza már el, miért él hajléktalan csavargóként, miközben van egy háza? Tényleg nem értem. Ez valami játék?! Átver engem?
– Semmi köze hozzá! – James már újra a dühös, szigorú arcát vette vissza.
– Hülyét csinál belőlem! Remélem, kurvára élvezi! – kiáltotta Skylar.
Ott álltak farkasszemet nézve egymással.
– Ha hazudik és átver, nem tudok felelősséget vállalni magáért az ügyész előtt! Francba, James!
– Azt gondolta, beriszál ide a tűsarkain, a feszes szoknyájában és mindent egy csettintéssel megold, mert maga befolyásos barátokkal rendelkezik?! Állást szerzett nekem és most úgy érzi, hatalma van felettem? Hát ki kell ábrándítanom, szívem! Ha nem tetszik, már mehet is haza a pazar, modern villájába a menő kocsijával!
– Bassza meg! – kiáltotta Skylar piros arccal.
– Egymásnak ne essetek! – szólt közbe a ház ura, aki eddig figyelmesen nézte az előadást.
A lány ránézett a válla felett.
– Elnézést, Boris! – elfordult. – Jó! Én ezt nem csinálom tovább! Nem kell ezt hallgatnom.
James hirtelen megfogta a csuklóját.
– Legyen elfogadóbb és megértőbb! – meleg érintése meglepte Skylart.
– Engedjen el!
James engedelmeskedett.
– Nem kell félnie tőlem – mondta halkan. – Mit vár tőlem, Skylar? Miért tesz értem ennyit? – tekintete a lány szájára kúszott. – Más oka is van, mint a hála?
Skylar tarkója elzsibbadt ettől a pillantástól, a férfi erőteljes kisugárzásától, ami úgy dőlt rá, mint egy háromajtós komód.
– Ha azt hiszi, hogy azért teszem ezeket magáért, mert tetszik nekem és magamra akarom rántani, óriásit téved!
– Helyes. Így nem lesz közöttünk félreértés. Nem okozok csalódást, mert be kell valljam, hogy maga nem a zsánerem. A szőke, dús keblű nőkre bukom, akik nem sokat gondolkodnak, viszont egyvalamiben nagyon készségesek – mondta James még mindig közel állva hozzá.
Skylar lehunyta a szemét és elszámolt volna magában háromig, de a vérmérséklete miatt csak kettőig jutott."



2017. június 17., szombat

Új projekt, mert az élet megy tovább...

Nincs megállás.
Éppen most olvasom át az Ikrek havát és javítom, hogy felkészítsem a nagy útra a kiadóhoz.




6. állomás

Deszy oldalára érkezett meg a Blogturné keretein belül az Árnyjátékos:
Ezúttal ő írja le, milyen vegyes érzelmeket hagyott benne a történet.

Köszönöm az értékelést.

http://www.deszy-konyv.hu/2017/06/ashley-carrigan-arnyjatekos-ertekeles.html

2017. június 14., szerda

5. Állomás

A Blogturné 5. állomása a Sorok között könyves bloghoz érkezett.

Rácz -Stefán Tibor készített velem interjút.
Nagyon jó kérdésekkel faggatott.

"Az írónővel az interjúban többek között az Árnyjátékosról is beszélgettem, de szóba került az írói álnév, és az is, hogy miért írja először kézzel le a regényeit a hagyományos számítógép helyet."

http://sorok-kozott.hu/2017/06/interju-ashley-carrigannel-az-arnyjatekos-szerzojevel/



 Köszönöm a kérdéseket!

2017. június 12., hétfő

4. állomás!

4. állomáshoz ért a Blogturné az Árnyjátékossal.

Ma Insane Life - Toffy's Journal blogon olvashatjátok el Toffy élményét.

Nagyon örülök neki és köszönöm szépen.

http://toffy-chan.blogspot.hu/2017/06/ashley-carrigan-arnyjatekos.html

2017. június 11., vasárnap

Árnyjátékos – Könyvhét - dedikálás



Árnyjátékos – Könyvhét - dedikálás

2017.06.10. szombaton, az Ünnepi Könyvhéten átestem a tűzkeresztségen, nevezetesen a nagy alkalmon, hogy a Könyvmolyképző gondozásában megjelent Árnyjátékos című könyvemet dedikálhattam.

Hiába ez a sokadik publikált regényem, eddig még nem volt részem ilyen nagyszabású könyves rendezvényen történő dedikálásban. Más írók beszámolójában mindig olvasom, hogy ez mekkora élmény és mennyi sok pozitív energiát képes nyújtani. Nos, ez szóról-szóra igaz, pontosan így van. Most a saját bőrömön érezhettem.
Nem indult ragyogóan a nap. A vonaton annyian voltunk, mint a heringek a dobozban, sok izzadtság és szájszagú ember nyomorgott a zónázó járaton. A pasas mögöttem a táskáját simán a fejembe nyomta. Már-már azon voltam, hogy lerántom a fickót a padlóra, amúgy finoman, figyelmeztetően, hogy más aurájába nem nyomulunk bele! A szemközti ülésen anyuka két gyerekkel az ölében. Két gyerek végig a lábamat rugdalta. Nem vagyok ennyire elfogadó és kedves, ezért nem jutalmaztam mosollyal. Kissé ideges is voltam az előttem álló esemény miatt, így balta arccal jeleztem, mit gondolok. 


Az eső sem hatódott meg a rám váró pompás program miatt, így képes volt esni. No, nem nagyon, csak pont annyira, hogy a hajamat hazavágja. Bocs, de ezek amolyan finom női apróságok, amikért ha rosszul sülnek el, csúnya magyar kifejezésekkel tudok megnyilvánulni.

Innentől pedig jön a csupa-csupa Ö R Ö M!

Én is ott a helyszínen vehettem először a kezembe a könyvet. Mit mondjak? Nekem nagyon tetszik. Dögös, figyelemfelkeltő, kicsit harsány, pont amennyire a sztorihoz illik. Hogy milyen csodás érzés, arról nem áradoznék hosszabban, mert ez egy írónak elég privát mentális orgazmus élmény. 



Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött, ott volt. Külön köszönöm a meglepetésvendégeknek, a barátoknak, támogatóknak és a családomnak. Végre személyesen találkozhattam olyan fontos személyekkel, akikkel eddig csak írásban érintkeztünk. Nagyon jó érzés volt, hogy úgy tudtunk beszélgetni, mintha csak tegnap váltunk volna el.

A könyv most elindult az útján hozzátok. Megjegyzem, kifejezetten örülök, hogy a Rázós könyvek kategóriába került. Ott van jó helyen. 😉

Mindez nem jöhetett volna létre Katona Ildikó, a Könyvmolyképző vezetője nélkül, aki bizalmat szavazott nekem és felkínálta a lehetőséget az együttműködésre. Köszönöm a KMK azon munkatársainak, akik közreműködtek a könyv elkészülésében.

Valamikor évekkel korábban kitűztem magam elé, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál szeretnék kiadásba kerülni. Merjünk nagyot álmodni, nem? Tetszett a kiadó, a kínálat, úgy általánosságban minden velük kapcsolatban. Ugyan valahogy egyik pöttyös kategóriájukba sem passzoltam volna bele, mert nem a fiataloknak írok, de ez az apróság hamar lényegtelenné vált, nem kellett ezen tépelődnöm, mivel nem sikerült bekerülnöm. Le is mondtam erről a lehetőségről, elengedtem. Érett, felnőtt emberként nem kergetek irreális álmokat. Más utakat kerestem… Most itt vagyunk. Boldogság van!



Remélem, tetszeni fog nektek az Árnyjátékos és sikerül felkelteni az érdeklődéseteket a többi már megjelent könyveim iránt is. Utána pedig, ha ezt a történetet megemésztettétek, várjátok a következőt is (ami már készen is van)!

Köszönettel: Ashley


Ui: Ó! És a nap is kisütött!!!

Gratuláció magamnak, amiért hősiesen legyűrtem a tömegiszonyomat és ép ésszel kibírtam a magas sarkúmat.