Látogatók

2017. március 25., szombat

Totál nyers és totál friss!

Egy picike részlet a most készülő Ikrek hava munkacímet viselő kéziratból.

Ilyen korai szakaszban nem szoktam megosztani semmit, mert még a jó ég tudja, merre kanyaroghat a sztori, de ma jókedvemben vagyok. :)
Most olvassátok, mert később törlöm!

 " Az órák vánszorogva teltek, legalábbis Skylarnek nagyon úgy tűnt. Hajtotta volna az időt, hogy este legyen. Az elmúlt napokban felgyülemlett érzelmei levezetéséhez Karlt választotta célpontnak. Az érzéki vágyakozás hajtotta felé. Fizikálisan kívánta őt és előre tudta, hogy ez a felfokozott érzelmi állapot Karl oldaláról is ott van. Elkerülhetetlenül száguldottak egymás felé. Karl sármja levette a lábáról és neki éppen ez kellett.


 Estére különösen izgatottan készülődött. Felvette a férfitól kapott szép ruhát, hozzá magas sarkú cipőt, hogy kihangsúlyozza a lábait. Nem érdekelte, hányadik randira mit diktál az általános illem, ő már készen állt, hogy belevesse magát Karl lucskos vágyálmaiba és vele együtt élvezze ki minden percét. 


 Még gyorsan ellenőrizte az e-mailjeit, mert ha jól sikerül az estéjük, akkor talán egészen reggelig rá sem néz a gépre. Fütyül minden üzenetre.

 Ahogy végigfuttatta a szemét az olvasatlan levelek feladóin, észrevette közöttük James nevét.   Megnyitotta az üzenetet.


  "Átnéztem a listát. Bajban vagyok. Azt hiszem, velem kell jönnöd, mert egyedül csak elvesznék ennyi bútor, csempe és ördög tudja, mik között. Szükségem van rád, Sky! Jó éjt! Jim.”


 A lányban váratlanul villant fel az elmúlt éjszaka ártatlan mégis felkavaró élménye. Nem akart most Jamesre gondolni, egészen más vérmes tervei voltak valaki mással. A férfi pontosan tudta, hogy neki ma miféle esti programja van, ennek ellenére írt. Ezzel elérte, hogy bekéredzkedett a gondolataiba és összezavarta őt. Ott volt az arca, a simogató mély hangja, a gyengéd gesztusai, egyszerűen a lénye.


 Skylar hamar lecsukta a laptopot. Nem, Jim! Ez nem a te estéd!


  Karl megérkezett és mindjárt két formaruhás fickót is hozott magával. A névtáblájukon egy ötcsillagos luxushotel neve virított.

   - Ma este nem viszlek sehová. Házhoz jött a vacsoránk, egyenesen a Fairmontból. – a két pincérre mutatott. - Az urak a segítségemre lesznek. Megengeded?


 Skylar a meglepetéstől kábán bólintott. Karl intett a férfiaknak, akik az udvarias köszönés után azonnal munkához is láttak. Tálcákat, tálakat és az egész vacsora minden szükséges elemét behordták a konyhába. A lány megmutatta nekik, hová terítsenek és ők az abrosztól a hangulatos gyertyákig mindenről gondoskodtak.

 Skylar a nappaliból figyelte a rutinos mozdulataikat, Karl pedig őt nézte.

 Mintha csak hallgatólagos megegyezés lenne közöttük, addig nem beszéltek, míg a két idegen ott tevékenykedett.

 Skylart nem zavarta a férfi gondosan megtervezett és előkészített hadművelete. Ez már a násztánc része volt.

 Mindketten tudták, hová fut ki ez az este, nincs szükség játszmákra.

Amikor a Fairmont pincérei végeztek a feladatukkal, szép estét kívánva távoztak.

 Karl közelebb lépett a lányhoz.

  - Gyönyörű vagy. A ruha tökéletesen illik rád.

  - Meg sem merem kérdezni, kitől tudtad meg a méretemet.

Karl felemelte a két kezét.

  -Nem kellet kérdeznem. Magam vettem mértéket rólad.

Skylarben nagyon is élénken élt a pillanat, amikor összesisteregtek ők ketten. Egyszeriben úgy érezte, nem bánná, ha átugranák a pazarul előkészített vacsorát.

 Karl a kezéért nyúlt és a terített asztalhoz vezette.

  - Remélem, nem veszed tolakodásnak ezt a kis gerillaakciót!

Skylar a szemébe mosolygott.

  - Kérem, uram, folytassa, amibe belekezdett!

Helyet foglaltak.

  - Főfogás és desszert. Ennyit vagyok képes jól nevelten kibírni a közeledben így kettesben, mielőtt rád ugranék.

 Én még ennyit sem biztos – gondolta Skylar kajánul.

Karl Van Basten hamisítatlan, vérbeli aranyifjú volt, egy playboy, aki mindig mindent megkap, amire étvágya támad. Most ő szerepelt nála az étlapon, a férfi őt akarta és abszolút nem bánta, ha le lesz vadászva, ha befalja őt szőröstül-bőröstül. Bár szőr az egy szál sem volt rajta, csak érzéki vibrálás perzselte az egész testét az ölétől egészen a feje búbjáig.
 Valójában még nem dőlt el kettejük közül, ki a vadász és ki a préda.


 A mesteri ízléssel összeválogatott étel csak fokozta az éhségét, de ez a teste falánksága volt, amire csak Karl nyújthatott igazán hatékony megoldást.

A testes vörösbor vérként csillogott a karcsú poharakban. Skylar titkos kis örömmel nyugtázta, hogy a férfi vele együtt iszik, tehát nem tervezett már vezetni ezen az éjszakán.

 A vágy át meg átjárta a testét, feszültséggel töltötte ki a tagjait, hogy alig bírt megülni a széken. Próbáltak kedélyesen beszélgetni a férfi üzleti útjáról, más semleges témákról, hogy képesek legyenek a civilizáltság álarcát megtartani, de mindkettejüknek döcögősen ment.

Karl levetette a zakóját, mert melege volt. Az inge látványosan ráfeszült az íves, domború karizmaira és Skylar már ettől fészkelődni kezdett. A forróság emelkedett benne alulról felfelé. Ő mit vegyen le?"