Látogatók

2017. február 22., szerda

A fantasy részlet

Sziasztok!

Ma egy kis részletet hoztam A béke ára című fantasyből.

Rétegműfaj, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne nagyon izgalmas.

" A díszteremben hosszú asztalsor körül ültek a vendégek a királyi
párra várakozva. Az asztalok roskadoztak az étkektől, a sültek
fűszeres illata ott hullámzott a levegőben. A nemesek sugdolózása
elcsendesedett, ahogy a pár belépett és helyet foglaltak az asztalfőn,
Urul és vele szemben Narya.
 A lakoma kezdetét vette, evőeszközök és poharak csilingeltek,
az urak szégyenkezés és finomkodás nélkül falták az étkeket, nyakalták
a testes vörösbort. Narya nem evett, csendes szemlélődéssel figyelte a
barlingokat maga körül. Mostantól fogva ők lesznek a honfitársai, alattvalói,
akik között élni fog. Különös érzés volt, mégsem riasztó, inkább érdekes.
 Felfigyelt a vele szemben ülő hét elegáns nőre. Egytől egyig igazi
barling szépségek voltak, drága ruhákban, villogó ékszerekkel felékesítve.
Leplezetlenül méregették, pillantásukkal szinte zavarba hozták. 
 A mellette ülő Aduranhoz hajolt és halkan megkérdezte.
  – Kik ezek a szép hölgyek?
 A férfi ugyanolyan csendesen válaszolt.
  – Ők Omak özvegyei.
Narya feléje kapta a tekintetét.
  – Mind a heten?
Aduran halvány mosolyt engedett meg magának.
  – Igen, úrnőm. Omak feleségei most arra várnak, a király miként
dönt a sorsukról. Nőül veszi–e őket, vagy marad a sógorság.
  – Ah, értem – nyögte Narya és pillantása Urulra siklott. 
A férfi elmerülten beszélgetett a jobbján ülő idősebb barling nemessel, de
most a tekintete találkozott az asszonyéval. Narya libabőrös lett
a szép vörös ruha alatt. Egyszeriben nem akarta, hogy Urul másik
feleségeket fogadjon maga mellé, nem akarta, hogy osztoznia kelljen
rajta. Pedig pontosan emlékezett rá, miben állapodtak meg.
Ostoba féltékenység kúszott a torkára és rádöbbent, nincs joga
elvárni semmit a férfitól.
 Urul felemelte boros kupáját és megszólalt, hogy mindenki
hallhatta.
  – Barátaim! Élvezzétek ki a lakomát, érezzétek jól magatokat!
Mulassatok! Ünnepeljük meg, hogy szeretett hitvesem, a lengoni
boszorkány megérkezett hozzánk, hogy mellettem legyen, kedves
személyével és szeretetével enyhítse hosszú magányomat! Igyunk
Naryára!
 Mindenki éljenzett, majd kortyoltak boraikból. Urul folytatta,
miközben szemét le nem vette Naryáról. Csak őt nézte, sötét tüzes
pillantása perzselte az asszony arcát.
  – Most pedig eljött az idő, hogy a királynőm és én visszavonuljunk
és megpecsételjük e nászt, ahogy az illendő – felállt a székéről.–
Jöjj, Narya! Csatlakozz hozzám! A hálótermemben várok
rád. – Látva a nő piruló arcát, komisz fél mosollyal még hozzátette:
  – Ne várass soká! – Majd megfordult és suhogó palástjában
elhagyta a termet.
 A társaság nevetgélni kezdett, kétértelmű megjegyzéseket tettek,
Naryát lesve sugdolóztak.
Ő megkövülten ült, nem is bírt megmoccanni. Azt hitte, menten
elsüllyed. Megértette, hogy a barlingok mindenben szókimondók
voltak, a szenvedélyt sem titkolták, ahogyan a vérszomjukat
sem rejtegették, felvállalták az ösztöneiket.
 Az asszonyok sugdosni kezdtek felé:
  – Eredj! Mire vársz? Menned kell! Ő a király. Szerencsés
asszony! Bár a helyedben lehetnénk! Urul remek férfi, ne várasd!
Siess! Tedd, amit kell! Menj! Menj már, boszorka!
 Narya nem bírta tovább hallgatni, felpattant és olyan hirtelen
lépett el az asztaltól, hogy igyekezetében hosszú ruhájával majdnem
fellökte a székét. Sietségét félreértették, kuncogtak rajta.
 Azonnal négy megtermett őr szegődött mellé kísérőként
és védelmezőként, ahogy az a királynőnek kijár.
Örökkévalóságnak érezte, ahogy a folyosókon haladt, maga
mögött hagyva a díszes társaságot és az egyre távolabbi morajlást.
Szeretett volna tisztán gondolkodni, de nem bírt. Csak
az járt a fejében, hogy most Urul hálóterme felé tart és nincs
hatalmában befolyásolni a dolgokat. 
 A négy őr egészen az ajtóig kísérte, ott megtorpantak, jelezve, 
ők ott fognak várakozni, akár órákon át, akár egész éjjel.
Narya kifújta a bent tartott levegőt, kihúzta magát és benyitott az ajtón.