Látogatók

2017. január 8., vasárnap

Most valami más.
A finom hangulatot váltsa fel az éjszaka világa.
Kicsi részlet a Morwen sorozatból.

Az arany maszk   6. kötet

Így jár az a rossz szándékú, erőszakos bőrfejű, aki Morwent prédának nézi az éjszakai utcán. 


"Megmoccant, de mielőtt elfuthatott, utána nyúltam, elkaptam. Tényleg elszánta magát, hogy elmenekül és igyekszik örökre elfelejteni ezt az éjszakát. Minden erejével ellenem szegült, fellendítette az öklét, hogy megüssön, hörögve őrjöngött a kezeim között. Úgy törtem le a tiltakozását, mintha csak gyenge kis vergődő madárka lenne. Nem számított, hogy magasabb, fizikálisan sokkal erősebb nálam, ember volt, csak egy nyomorult halandó.
A könyökhajlatomba szorítottam a nyakát, erre felordított és a gyomromba vágta a saját könyökét, úgy istenigazából. Számítottam rá, lefogtam a karját, a háta mögé csavartam. A pasas még mindig küzdött, nem adta fel, nekilendült és mindkettőnket a falnak lökött. Lezuhantunk a földre, kifeszítettem az állát és lecsaptam a nyakára. A rettegés verejtéke az egész testét bevonta, szaga az orromba kúszott, ahogy átdöftem a bőrét a fogaimmal. Vére szaporán bugyogott a számba, minden egyes nyelésnél éreztem, ahogy dobpergésszerű szívverése gyengül, lassúbb lesz. Olyan szorosan tartottam, hogy moccanni sem bírt, beledermedt abba a nagyon is valóságos borzalomba, hogy egy igazi vámpír szívja a vérét, és talán már azt is tudta, hogy nem hagyom abba, míg nem végzek vele.
Nem tartott sokáig, igazán nem. Az ellenállása miatti huzavona hosszabb volt, mint a haláltusája. Amikor már nem moccant benne az élet, felemeltem a fejemet és a falnak döntöttem. Dübörgött bennem a vére, úgy éreztem, majd szétvet az energia, hogy belülről feszít."